A mérőeszközök és műszerek esetében kimagaslóan fontos a megfelelő használat és a precizitás. Hiába az alapos tervezés és az odafigyelés, ha egy apró hiba miatt teljesen félresikerül a végeredmény. A tolómérők nagyon sokféle területen számítanak hasznosnak. Fából és műanyagból készült tolómérők is léteznek a piacon, de a műanyag mérők nem olyan pontosak, mint a fémből készült digitális tolómérők (forrás: www.profibarkacs.hu). Otthon a műhelyben mindenképp ott van a helye egy ilyen mérőeszköznek!
Természetesen ehhez ismerni kell a felépítését, mert ebből kifolyólag sajátítható el a használata. Miért készülnek fémből és műanyagból is mérőszerszámok? Talán azért, mert a műanyag az olcsóbb, a fém meg a drágább, nívósabb termékek esetén használatos? Ennek kapcsán akkor milyet érdemes választani? Az ipari méréstechnika kimagasló precizitást igényel, ezért általában a fém tolómérőket részesítik előnyben, amelyeken gyakran az „INOX“ jelölés látható.
Ez az anyagára az ún. kor-acélra (korrózióálló acél) utal. A gyorsabb mérések érdekében, főként a digitális tolómérők számítanak elterjedtnek. Az elnevezés viszont hibás. Ez is ugyanolyan analóg mérőműszer, mint a hagyományos változat, csupán a kijelzése az, ami digitális, ezáltal egyszerűbben leolvasható. A pontosságot illetően nincs különbség az analóg és a „digitális“ fém tolómérő között. De mi a helyzet a már említett műanyaggal? Nyilván, ha rossz minőségű műanyagból készül az adott eszköz, akkor nem várhatjuk el, hogy pontos méréseket végezhetünk.
Nem szabad alábecsülni ezeket az eszközöket, hiszen a fából és fémből készült tolómérőkkel is pontos méréseket végezhetünk. Kiváltképp érzékeny felületű munkadarabok esetén számítanak előnyösnek. A felületkezelt termékek esetén kisebb az esélye annak, hogy a fa vagy műanyag pofák nyomán sérülés keletkezik a munkadarabon. A nem fém modellek használata során azt is szem előtt kell tartani, hogy nem vezetik az áramot. Ezáltal a különféle elektronikai alkatrészek mérése során nem áll fenn a veszélye az elektrosztatikus kisülésnek.